Délután még futottam.. fel a dombra, újra erőm teljében éreztem magam, a barnasárga levelek között narancssárga napsugarak fúrtak utat orrom hegyéig. Lefelé meg, komolyan mondom gyorsabb voltam mint a hegyi biciklisták, tipickeltem a propellerként lehullott száradó tölgyleveleken.

Este már szárnyaltam. Szárnyakat adó csókokkal borított életem szerelme, elrepültem tőlük álomvilágba, a jól elszigetelt világomba ahova nincs bejárása semmi képlékeny szörnyállagú gondolatnak és ténynek. Most idefenn repkedek fel és alá, magammal hoztam Kedvesem szerelméből is egy nagydarabot, kitart a következő találkozásig.