Futócipős lábam tompán csattant a harmatos domb oldalán, hangja illett a korareggeli napfény színéhez. Rövidlábú barna tacskókutyaként szaladtam felfelé, napsütést abszorbált az arcom lefelé.
Hazaérésemig feltűzött hajam szétrázódott, lelkem pedig össze...

A természetben csend van. Ereje van ennek a csendnek, ennek az erőnek meg belsőmből visszhangzó kaotikus zörejt elnyomó tulajdonsága. Futásaimkor becsomagolok magamnak egy picit ebből az erős csendből másnapra..