Születésem óta negyed évszázad telt el.
Szürkülő fényképek és néhány ködös emlék képviseli a múltat, derült mosoly és emelt fő kíséri a jelent, amint lépdelek a jövő örökké távolodó kapuja felé.

Ma csak mozdulatlanul hallgatom az Élet halk suhanását, szünetet tartok. Férjem vállára hajtom fejem és lehunyt szemmel szippantom be a Pillanat illatát.
Fotelon összefonódva teljes a békesség csendje.

Új Életet őrzünk bennem, új értelmet kapnak ezért a Régiek.