Fiatal Ofélia voltam, koranyári hűvös hajnalokon szürkés utcákon barangoltam, mezítláb léptem a jövőbe és láttam a fényt, a felkelő Nap biztató fényét.
Emlékszek még, hogyne emlékeznék. Kopott naplók teleírt oldalait felcsapom és emlékezek. Régen becsukott ajtók nyílnak akkor egy pillanatra fel, mosolygok és révedek és aztán ajtók és naplók újra csukódnak.
Bűbájos Ofélia-lelkemet reptettem egy pillanatra.