A fehér hótakaró alatt pihen a nyugalom.
Sétálok a hidegben, egyedül.

Mindenki egyedül van, perszehogy egyedül, legbelül nem lakozik senki csak egyetlen lélek.

Ám szeretet nyelven beszélő lélek ha másik lélekkel találkozik,megértik egymást.
Ha két lélek összefut, nincsen többé keserű magány.

Írnék én, ha menne, írnék én,ha lenne mit. Illetve van mit,csak nincs ihlet, függönyt vásárolunk és fogast rakunk össze, fürdőszobát tervezünk s közben összeér a szívünk.

Nem vagyok többé magányos. Sohatöbbé.