Meg kell találnom a köztes utat a "nekem mindegy, ahogy esik-úgy puffan" és a "minden áron úgy lesz ahogy kitaláltam" között.  Ez jutott eszembe, amikor ma délután zötyögtünk a Brünnből vezető autópályán hazafelé. Evidens, hogy kicsit felnőttünk, felnőttebbek lettünk -  ezer sör helyett csak százat ittunk az éjjel, kikerülve ezzel az alkohol-alkotta konfliktust és a másnaposság bűntudatos fejfájását. Ma jóízüenket nevettünk, mindhármukkal, Kedvesemmel és két bátyjával. Jó volt, igazán jó.
És észrevettem az apró örömöket is, éjjel a derekam köré tekeredő kezét, napközben a röpke csókját és a "nagyon szeretlek" suttogását.

Meg kell találnom a köztes utat a "nekem mindegy, ahogy esik-úgy puffan" és a "minden áron úgy lesz ahogy kitaláltam" között. Mindenképp. És nem stresszelni a jövő körül annyit.