Fekszem az új szobámban, virágos paplanban, virágos függönnyel besötétítve, csak éppen a virágos jókedvem hiányzik. Paplan alól alig látszik ki az orrom, paralizálva mint egy gerincbeteg fekszem múmiapózban, pislogok és reszketek, mert belülről hűt a hideg dinnye és az jeges undor. Undorodok. Magamtól, a világtól, az unalomtól, és ezért megintcsak magamtól.
No comments:
Post a Comment