Futásom időutazásom.

Kisöpröm a lelkem sarkait,
Könnyeimmel mosom a padlót.
Érzésporszemeket csipkés ronggyal törlöm
lezser mozdulattal el.
Hagyom hogy szálljon a felkavart piszok,
mert mit ér a pillanat mindezek nélkül.

Fájdalom ha kezembenyilall,élvezem és hallom rég feledett dalom.

Minél rosszabb annál jobb

Hagyom most már, hogy magával ragadjon a pillangó szárnysuhogás,
hallgatom a színeket és látom a hangokat,
anélkül hogy aludnék, fennvagzok.
Fejem a párnámra teszem és dübörög a dallamom, elalszom vagy ébren maradok,
mindegy, napsugárral kelek és indulok, megyek.