Tulajdonságaimból szőtt köpenyemben töltöm monoton napjaim - kopott, megtépázott, szélfútta, ázott, kissé dohos a köpeny, de mégis az enyém. Megszokottan bűzölög rajtam a sokáig hordott ruhadarab.
Viszont alatta kacéran mosolyog egy lény, mint rákpáncél alól a gyenge újbőrű kisrák.
Én lennék e lény?

Új szerep növekszik a köpeny alatt, anya leszek mire eldobom a köpenyt.
Füligmosolyfélelemaggódásöröm.