Fekszem az ágyon, alattam a paplan, kezem a hasamon pihen.
Az első mozdulatokra várni olyan, mint csendes éjszakán az eget kémlelve várni a hullócsillag suhanását.
Aztán valamit érzékel az ember, s hirtelen nem tudja, vajon ezt kell éreznem? Vajon jól látnom?

Csendes hálószobában három lélek bóbiskol vasárnap délután.
A hét legjobb része ez, békében és nyugalomban, friss ágyneműben lustálkodni, legalább egy pillanatra.
Az életünk legjobb része ez, békében és nyugalomban, egymása kapaszkodva, lehetőleg mindenkorra.