Amikor kirandulni megyek - egyedül-, egyből honvágyam támad. Az utazás legelső perceitől szivhasogatóan elhagyatottnak érzem magam.
Aztán veszek magamnak egy csomag cukros színes rágógumit, vonatra szálok - ekkor megszűnik a valóság, forró levegőben fülledt gondolataim andalító zörejét hallgatom a jármű zakatolása mellett.
Ülök a vonatban, és szabadon hagyom a gondolataimat, a verejték hajtincseket ragaszt a homlokomra.. a vasútállomás mellett lézengve négylevelű lóherét találtam,.. mosolyogva, megszokott mozdulattal helyeztem könyvem 2 lapja közé, aztán eszembejutott:
nincs mit kivánnom. Nincs többé utazó, hajléktalan lelkem, otthonra lelt ugyanis, megértésre, szerelemre, békére.
Van már mindenem.
No comments:
Post a Comment