Fekete reggeleken utazok vagy sétálok.
Álmos a felkelő nap, szorul a szívem, hova tünik a reggel és honnan jön mindig új napközben?
Megyek, mendegélek, két tenyerem között halkan csipogó madárfiókát viszek.
Élet a neve - egyik szárnya Boldogság, másik szárnya Egészség.
Porcelán szárnyú kismadaram tenyerem védelmében vidáman csiripel.
Védelmezem őt, kezem sebes, horzsolt, égett és fáj, ám madárkám énekel a lelkemnek.
Elrepült.

Krásne jemnocitné :)
ReplyDeleteďakujem.
ReplyDelete:)