Tudom, hogy itt az idő elköltözni, elvágni a gyerekkort szimbolizáló selyemfonalat ami gyengéden köt a jómeleg falusi házba. A selyemfonál, az itt-ott érdes szálakból szőtt remekmű fáradó anyaga be-becsillog a gyerekkorom lemenő napfényében és én összehúzott szemmel nézek bele ebbe a könnyfakasztó fénybe – állom a könnyeim lassú csurgását és várok az utolsó indítékra, hogy aztán a selyemfonál levágott csonkjával lábamon szabadmadárként szálljak a feljövő felnőttségnap felé.

Tegnap délután kiválasztottuk a konyhát, éjjel pedig kiválasztottam a ruhám.
Fehér.