Nem tudok már írni,túl álmos vagyok, túl elfoglalt, túl objektivizált.
Pedig gondolkodom. Sokat.

Új értelmet nyert az életünk és új helyem van a világűrben. Feljebb léptem egy lépcsőfokkal, szokom a dolgot, s elmerengek, vajon eufória ez még vagy az örök boldogság? 

Egyszeriben átrendeződtek a prioritások, mint tetrisz-játékban a kockák, bár itt minden szürke s csak egy valaki színes,és nyugalomban, végtelen nyugalommal tudom külső szemmel szemlélni az élethozta különböző szituációkat, amiken eddig fel szoktam idegeskedni.

Idegek.. 23 év alatt ezer és ezer új szinapszisom keletkezett, a régiek kacskaringósak vagy elkoptak a sok használattól vagy megjelöltem őket egy " veszélyes terület, belépni tilos" táblával és azóta nem terelek rájuk egyetlen ingerületet,gondolatszakaszt vagy gondolatmenetet sem.
Vannak újak, jobbak, kiharcoltam az egyenesebb utat az eddigieknél.
Magamban, értünk.