Mindenki hagyjon békén, legyen színtiszta csend és körülöttem lomblevelűerdő és tükörsima nyugalom..

Emlékszem amikor kiskoromban polkázni tanultam... nem ment. Anyukám tanított, késő estig roptam a hibás polkám, körbe körbe a konyhában, egészen addig amíg néha -néha be nem villant a rendes ritmus egy pillanatra, hogy aztán újra kiessek belőle.
Most pedig az Életet tanulom. A körülmények tanítanak, s a gondolatok körbe körbe járnak a fejemben, néha néha bevillan A kép, miként is működik az egész, hogy aztán újra elfelejtsem.
Polkázni végül megtanultam.
Élni is megtanulok valaha?

Tükörsima nyugalom.