Névnapi meglepetésként reményszínű égboltot kaptam. Futottam - megint. Harapni lehetett a nedves levegőt, bíborszín és azúrkék vattacukorot éreztem a számban:
Hálás vagyok minden pillanatért, minden lépésért.
Nekem nem kell semmi több, csak ezen a mostani úton maradni. Kézenfogva haladni... Néha elbotlani, vagy kitérni, rendben van. Visszanézni, csukott szemmel pocsolyába lépni, legyen.
De menni, menni tovább, derűsen és kitartóan.