Csak a hűtő zaja és a beszűrődő napfény amit érzékszerveim észlelnek, meg a kávéíz és szoruló őszi fény, meleg pokróc bolyhos felülete. Pihenek, közben tompa a vasárnapi csend. Kényszerített nyugalom - mármint szándékosan nem gondolok semmire, mert legalább egyetlen nap a héten nem akarok aggódni. Vasárnaponként nem aggódok.

Tegnapi maradék volt az egyedül elfogyasztott vasárnapi ebédem.
A magányos bú szakadéka fölött egyensúlyozok egy pillanatnyi-egyedüllét sziklán.

Szeretnék sokat írni és jól írni, de kialvatlan és teletöltött aggyal ez nem könnyű. Még vasárnap sem. 5 nyugalmas, zsinórban egymásután következő vasárnapra lenne szükségem. De akkor leszakadna a pillanatnyi-egyedüllét szikla és lezuhannék a magányos-szakadékba.

Kitudja melyik jobb, kiürült és magányos elmével írni vagy boldog-fáradtan élni.