Thursday, October 2, 2014

Belenéztem a tükörbe, és két fekete karikát láttam a szemem alatt. Helyett.
Hosszúk a napok, de sebesen vágtatnak mellettem végig. Vagy rajtam keresztül. Egyenként, mint szilaj paripa suhannak könnyedén, s nincs időm a problémákat oldani - ezért önjavító üzemmódba kapcsoltak, s így minden rendben, csak nem győzöm észrevenni hogy minden rendben, mert megint este van és megyek aludni és csörög a vekker és autót vezetek - munkába.

Pirosat kapok a szemafórnál, lefékezek. Átsétál előttem egy mókus. Komolyan.

No comments:

Post a Comment