A Magas-tátra szívébe-, nem is, hegységeinek mélyére zárt minket megint, talán még mélyebbre, mint tavaly. Romantikus-mazochizmus, a valóság teljes kizárása az életünkből. Hegymenetekkor turistabakancs csattogása és a hegyi szellő csendes suhogása kamarazenekart alkot a szívünk zakatolásával. Szimfóniát játszanak, olyat, amely légies könnyedséggel repít fel minket akármelyik hegycsúcsra.

 Közben langyos napfény és magaslati levegő gyógyítja összes sebemet, esti mese helyett ölelés jár és így a hat nap 16nak tűnik...
...megpihent lelkem mostanra talán készenáll.
Holnap munkába megyek.

kék serpa és zöldhátizsákos én