Talán mindenki egy bolygó,a lényeg meg tömörített kőszikla, ami mint kicsiny földmag izzik a végtelenek közepén, csendes pici lávaként megbújik a a felszínt képező kopott köpeny alatt.
A szeretet az, ami forrósítja a lávát, a futás meg konzerválja a hőt.
A kopott köpeny meg jámbor szürkén mosolyog.
A hétvégi bécsi maratonon a zivatrban ezer és ezer embernek mosódott átmenetileg egységessé lávalelke és kopott köpenye. Ragyogóan boldog bolygók voltunk mindannyian.
No comments:
Post a Comment