A viharos széllökések következtében a szavaim megfelelő sorrendje elszállt, kitudja hová...

Képzelt életdarálómban a fájó torkom és semmitől-fáradt lelkem együtt őrlődnek egy marék keserű kávéval. A darált elegyet forró vízzel öntöm le, törökkávét főzök, éltető édescsók-cukorból is kerül bele egy kanállal, s így - bár a keserű zacc serceg a fogam alatt -, iható az elegy, sőt, egyre jobban ízlik.

... ölelésbe bújva várom, hogy számbarepüljenek a szavak, újra.