Őszi éjjel sétálva, szíveink mint két izzó galagonya,
Zúg a tüske, szél szalad és körbesüvíti szorosan összekulcsolt kezeinket,
s én nem reszketek többé magamba.
Tegnapi Hold fátylat eresztett gondolatainkra,
fátyolon át szerelmespirossá vált a pillanat.
Őszi éjjel csipkebogyóillatban ölelem,
Őszi éjjel suttogó levelek között ölel.
(Weöres S. , a hétvégi hangulat és az őszi táj inspirált)
No comments:
Post a Comment