Sörmámoros délutánt sördémonos est követ, hová folyik az idő és miért nem melegít a mályvaszinű pulóverem, nem esik jól a vacsora és nem esik jól a magány. Nem akarok önző lenni, de nem akarok osztozkodni sem, félek hogy úgy végzem mint a többiek, és miért is akarnék mást, hát miért is lennék pont én az a szerencsés? Nem is baj, egyáltalán nem.. de félek.

Azt mondta, majd kitalálunk valamit. De nem talál ki itt senki semmit, csak elfogadni lehet azt, ami van.