Vannak gondolatok, olyanok, amik minden nap előjönnek. Lesnek rám a bokorból, kulcslyukból, ágyalól, paplan felől, széktámláról,.. lesnek és aztán, ha megfelelő távolságba érek, rámugranak.
Várnak rám folyamatosan, de nem kap el teljesen egyik fajta szörny sem, se jó, sem rossz, már nem.
Kétlábbal a földön járok, nem tudnak elgáncsolni.