Romantikus regényből kitépett két lap - ilyen volt a tegnapi nap.
Kettőnkről szólt, csakmikettőnkről...
Piros kenunkban szeltük a Kisduna vizét, minden szimbolizmust félretéve most is egy csónakban eveztünk. Kedves (mint főkormányos) hátul, én pedig (mint könnyebbsúlyú csomag) elöl. Néha hátratekintettem és elkaptam egy felém repülő csókot, mosolyt, vigyort. Néha partraszálltunk piknikezni, megfigyeltünk egy pézsmapockot, kígyót, gémeket, hattyúkat:

"Nézd, a hattyúapuka hogy figyel. Ha közelebb mennénk, rögtön támadna"
"Nem csodálom, védi kis családját. Én is támadnék a helyében..már most!" - mondta nevetve, aztán inkább nagyívben kikerültük a rútkiskacsákkal teli hattyúcsaládot.

Még ma is repked a szívem a sok édes mondattól és csóktól, amikkel célbaérés után halmoztuk el egymást. Sütöttünk vacsorát és megittunk egy sört ketten. Felvettem a pólóját, levette a fürdőruhám. Loptunk két kukoricacsövet és a vízből tavirózsát. Megsütöttük a kukoricacsövet és elvitelre csomagoltuk a tavirózsát. Megfürödtünk az iszapos folyóban és leégett combjainkat kenegettük.
Egymás karjába repültünk, csókokkal borítva egymást, majd landoltunk a legközelebbi matracon.

Vízimoszatillatú szerelem lengte körbe a tegnapot.