Pár napja azon gondolkodom, mennyire szűkül a lehetőségek sugárútja az idő múlásával.

Ma meg rájöttem, hogy tévedek. Dehogy!

Tejfehér örvényféreg lennék, széltébe és hosszába is felszeletelném magam, majd minden részem külön életet élne, így lehetnék ez is - az is - amaz is, minden álmom meg röpke vágyam teljesülne, megtanulnék mindent amit talán egyetlen lényként egy élet alatt nem győzök és a legvégén eldönthetném melyik volt a legeslegjobb fajta változat. 

Egyetlen életben azt választom, amelyik az utamba áll. És igyekszem a lehető legjobbat kihozni belőlem. 

Telnek a percek és mindegyiknek értelmet akarok adni ebben az életben.