Néha csak úgy egyedüllétemben eljátszom magamnak a Gondolást Mendelssohntól.
A dallamos gondolán tovaúsznak gondolataim és aggodalmaim, elbújnak a trillák közé, hallgatom a melódiát és érzem a lüktetést.
Furaízű az egyedüllét, mindig is az marad. Torok-gombóc, sós-arc. Lejtőn lefelé száguldás.