Ez a furcsa, boldogságtól és fáradtságtól kótyagos magány.

Korareggel autók között szlalomozva elbiciklizem a gyógyszertárba.
Keverek pár krémet és kiöntök pár kúpot. Osztok pár mosolyt és pár doboz egészséget, reménykedem hogy jobb lesz, hogy segít, hogy csillapít és enyhít az általam kiadott szinesdoboz.
Aztán begyűjtök pár mosolyt, köszönök és végül  ebédidőben, menzakaja és műizü limonádé közül kilesve csodálom az orvosokat. Ésénmiértnemlehetekegyközülük.

Koradélután levetem  gyógyszerészgúnyát és hazabiciklizem.
Oké, nem panaszkodom, ez a mesterség se rossz.