A dicséret mindenkinek jólesik, csak én nem hiszem el, ha nekem szól.

A templom árnyékában ültem és felnéztem a kék, üde felhőcsomókkal díszitett égre. Elhittem, hogy nemvagyok hiába. Lehethogy egyetlen egy feladatom van az univerzumban, a többi csak mellékvágány. És akkor én azt az egyetlen feladatot fogom teljesíteni. Legalább egy valamit, legalább egyet jól. Értelmét veszti majd ez a sok, eszetlen kapálózás a semmibe.

 Talán akkor majd elhiszem a dicséretet is.