Tegnap éjjel a szabad ég  diófa alatt aludtam. Egy nemtúl puha heverőn, zümmögő szúnyogok, krákogó békák s egyéb fura hangok között, levelek közül világító holdfényben. Bogyó, a kutyám félóránként megnyallintotta az arcom, csak hogy leellenőrizze, élek-e még. Élek, de még mennyire!
Hajnalszagra és reggeli napfényre ébredtem, fájós nyakkal és boldogan.