Tükörkerülő szürkeegérként pokrócbabújva telihassal próbálok nemgondolni a következő 1 hónapra és mindenre ami vele jár - egészen sikerül is,elég jóerősen becsukni a szemem.

Néha nem tudom eldönteni, hogyaz adott ügyben melyik az ok és melyik az okozat, így vagy talán fordítva? Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, hiszen megint csak rágódok a megrághatatlanon, folyton ezt kell csinálnom? Fogalmam sincs miért.
Néha jó napom van, néha kevésbé és néha egészen rossz. Sosem sikerül rájönnöm mitől függ ez az egész agymenésem. Beleszeretnék látni magamba, de ahhoz egy lélekbúvár patológus segítsége sem lenne elég.
Nembaj, van tükröm amit kerülhetek, van újraszürke hajam amit téphetek ha nemtetszik valami, hangosan idegeskedhetek, mert mindenki megszokta már, mindenki megszokott már, csak nekem esik nehezemre. Pedig igazán
 immunizálódhatnék már önmagammal szemben, aktívan vagy passzívan, teljesen mindegy, dolgozok rajta, de furamódon ez a processz mindennél nehezebb.