Délután párom csókjai puhábban landoltak ajkamon, mint az esőcseppek az ablakon, így szinte villámgyorsan töltődtem fel életkedvvel, amit az iskolában átfonnyadt napok kifacsartak belőlem... s én csüggeteg halovány betegből, rózsásarcú boldog mosollyá váltam.
Megjegyzendő, hogy a fejemben a kémiás-képletes-emlékeket végre sikerült felvakarnom, mint a holt avart, mit felkavart a rossz szél... így maximalista énem elégedetten szüretelt be két jólmegírt írásbelit.
No comments:
Post a Comment