Bár a Duna színe az ebédre felszolgált tejfölös krumplilevesnek titulált gezemüzére hasonlított, a hullámainak tánca megintcsak az iskolaidőkből jólismert hangulatot árasztotta. S bár most egyedül ültem a parton, mégis kedvem lett mindenkire mosolyogni, szóval igy is tettem.

Később, a hídon áthaladva az erős szél dubstepet dübörgött a fülembe, a hajamból meg szénakazlat gyártott, de még ez sem szegte a ugrabugrálós jókedvem.