Gyakran szándékosan képzelgek,ha szenvedek... Úgy teszek, minhta igazából már otthon feküdnék az ágyam védelmében, mintha az egész szenvedésre éppen csak visszagondolnék, hogy huhh, dejó hogy már túl vagyok rajta.
Ez segit túlélni az unalmas vagy fájdalmas pillanatait az életemnek.
"Odette-et gonoszul elvarázsolták, szabadságát csupán egy a hűséges, igaz szerelem adhatja vissza."
Amíg a balettosok eltáncolták a történetet, azon rágódtam, hogy vajon én hattyú vagyok-e még, és ha igen, meddig.
Vajon ez az igaz szerelem?
Vajon tudok igaz szerelmet érezni?
Hogy enyhítsem a gondolataim okozta szorongást, inkább képzelegni kezdtem, az előadást háttérzörejként érzékelve inkább az otthoni paplanom szorongásmentes védelme alá repítettem magam.
No comments:
Post a Comment