Tegnap későeste a hídon felfelé tekerve elégedetten nyugtáztam, hogy ez még hiányzott. Mármint, hogy újra biciklizzek, és érezzem a hajamba belekapó szelet, a szabadság-szelet.
Szóval a tegnapi bicaj-teleport után: mostantól két keréken süvítek a fővárosban is.
Jaj és a mai napot szivárványszinűvel irnám a személyes kódexembe, ha lenne, mert újabb álmom teljesült.
...és így szépsorban teljesül az összes,aztán megengedhetem magamnak, hogy felnőljek végre...
Persze arról sem felejtkezek el, hogy mindez sokkal nehezebb lenne, ha nem lebegne körülöttem folyamatosan az eperillatú rózsaszín köd, ami többet ér minden bódító anyagnál.
No comments:
Post a Comment