Van, hogy fordul a szélirány, hátszélből ellenszél lesz, és hirtelen minden nehezebben és keservesebben megy.
Emlékszem, régen többtíz kilométer lebicajozása után, két falu között egyszercsak nagyonerős szél lett. Amikor már alig haladtam,az erőm egyre fogyott, a nyálamat a fülemfelé fújta a szél, káromkodtam egyet. Majd mégegyet.
A sebességem nem nőtt, de a lelkemnek jót tett egy kiadós ordítás a szélbe. Aztán összeszedtem az összes türelmem és erőm, végül célbaértem. A pihenés pedig megérdemeltebb volt mint valaha.
Ma hasonlóan éreztem magam. A hirtelen felerősödött szembeszél kis híján lelökött az útról. A könnyek és az önsajnálat némileg segítettek ugyan, de ez nem elég.
Türelem kell most is, elhatározottság és szerelem.
Hosszú és rögös út lesz, messze még a cél, de a jutalom megérdemeltebb lesz mint valaha.
Tudom hogy menni fog.
Nem egyedül harcolok, tudom hogy van aki megtámaszt hátulról, a legerősebb szembeszélben is. Ő. akit szeretek.
No comments:
Post a Comment