Idealizálom a dolgokat, folyamatosan, huszonegy éve, huszonegy rohadt éve.
Egy ideig lebegve elvagyok a tündérmesémben, szállok a tökéletesség felé, aztán lerúg egy angyaltalp, hogy emlékeztessen : márpedig a boldogság nem nekem való.
Lerúg, és nagyot esve megint rájövök, hogy fájdalmasan egyedül vagyok egy olyan világban, amiből semmit sem értek.
No comments:
Post a Comment