could not become a butterfly

Elkeseredve konstatáltam, hogy az elmúlt-leélt, több mint húsz év alatt (ami időbelileg rengeteg, élettapasztalat és bölcsesség, sőt saját vélemény szerzéshez viszont vészesen kevés) csak egyetlen egy dolog kötött le annyira, hogy akkor is csináltam amikor nem volt hozzá kedvem, amikor undorodtam az egésztől, amikor nem ment, vagy amikor nagyon fáradt voltam, ez pedig az úszás (futás).
És hogy miért? Csakis az edzéseket követő, pár perces önelégedettség érzéséért. Azokban a pillanatokban nem kételkedtem abban, hogy ez az amit akarok, hogy ez az amiben jó vagyok, sőt még jobb leszek , és hogy ez az amiért élnem kell.
Aztán megváltoztam, és rájöttem hogy talán mégsem, talán tévedtem. Rájöttem hogy egyetlen emberélet nem elég ahhoz hogy minden álmomat teljesitsem, hogy valamiben kimagasló eredményeket érjek el.
Mert mindig is azt akartam: egyvalamiben kitűnni, hogy szárnyaló lepkeként rebegtethessem a szárnyaim, a világ és a saját kínjaim fölé emelkedve.

De nemsikerült. Hernyó maradtam.

Egy szőrös hernyó, akiből mintha még nemrég akármilyen színű lehetett volna, ha időben dönt. De a gomba tetején ülve elfecsérelte az időt, így most meg kell elégednie egy átlagos hernyóélettel. Szürke és jelentéktelen, semmirekellő és szerethetetlen,szőrös,lusta hernyóként azzal a tudattal tengetni tovább rövidnek tűnő napjait, hogy pontosan azzá vált és pontosan úgy, amivé és ahogy semmiképpen sem szeretett volna.