Cseh filmben érzi magát az ember, miközben egy erősen szocializmusra emlékeztető kifőzdében vepso-knedlo-zelit eszik csendben, hallgatva az éneklő optimistahangzású csehek beszélgetését.
Mindezt úgy hogy az agykoponyámat erősen koncentrálva sikerül csak a helyén tartani, az előző esti -kis túlzással- százhúsz féldeci elfogyasztása után.
A pivní sláma zsiros ize annyira pedig undorító, hogy attól finom és felejthetetlen... ugyanezzel a három jelzővel illetném ezt az egész brünni kirándulást is.
No comments:
Post a Comment