Amatőr kötéltáncosként egyensúlyozok a vegetáció vékony kötelén. Nemkis erőfeszitésembe kerül, de
ha bedőlök balra, megcsap a definiálhatatlan ámde ismerős szorongás legyőzhetetlen szele.
Ha pedig kibillennék jobbra, a gondtalan eufória örvényébe pottyannék ugyan, de az örvény alján sajnos mocsár cuppog, hogy örökre elnyelje a beleeső szerencsétleneket.
Tehát balanszolok a határvonalon, húzom amig lehet.
Ne gondolkodj, csak legyél.

No comments:
Post a Comment