Így érzem magam. Most épp ott fent, igen. Nem legfent, dehogy. De elég fent ahhoz, hogy megérezzem a remény csábító illatát és beszippantsak belőle egy jóadaggal.
Igyekszem nem megbotlani és lecsusszanni abba a gusztustalan ragacsos végtelen mélységbe. Mert azokban a mélységekben pont a féltett reményem pusztít lassan, de hatásosan.
No comments:
Post a Comment