Tegnap éjjel nem bírtam magammal. Fizikailag fájt az üresség, céltalanság, magány, önutálat, világundor. Annyira mérgező egyveleget alkottak bennem, hogy kedvem lett volna szívestől-tüdőstől kivájni magamból ezt az tömény érzéskoktélt.
Mivel ez fizikailag és mindenhogy lehetetlen, inkább kisétáltam az udvarunkba, elszívtam egy cigit. A hold annyira világitott, hogy a kukacok azt hitték nappal van, és a tücskök ciripelését túlharsogva lakmározták a diófa leveleit. Ráléptem egy békára, de túl élte. Sírni akartam, de megint nem ment.
Ma pedig... reggel salátát kevertem (undoritó lett, de akkor is meg fogom enni). Filmet néztem (Norwegian wood ). Cigiztem. Kávét ittam. 40 fok van kint, mindenki megy a tóhoz. Én nem akarok...de itthon sem akarok maradni. Mit akarok?
Egy olyan embert, akivel mindent akarok, például.
No comments:
Post a Comment